Holtak kertje

Katonás rendben sorakoznak
Ők! Némán, csendesen
Könnyed nyugalomban.
Hideg mosoly fagyos arcukon,
Vagy egy örömteli pillanat
Ami mindörökké tart.
Alszanak ők, de nem álmodnak,
Mint amikor forró nyár este
Izzad az ember és forgolódik
Mert nem jön álom
A szemére.
Nem gondoolnak semmire.

Tudnak mindent mit ember
Tudhat, mégis hallgatnak.
Soha nem felelnek.
Bedobozolt gyufaszálaknak tűnnek
Akikre mindig emlékezünk,
És egy évben egyszer gyertyát
Gyújtunk értük a
Halottakért.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.