Az öregedésrõl
Nem akarok félni a ránctól
Mi pólyája lesz arcomnak
Nem akarok félni a sánctól
Mit bőrömbe karcol majd
Nem akarok félni a kéznek
Ősz, reszkető csontjaitól
A megvénült kabátnak szélben
Lehasadó gombjaitól
A botladozó mondatoktól
Miket köhögés tépáz meg
Az utcagyerek tolvajoktól
Kiket gyengeség kínál meg
A ki nem nyíló ajtótól
A régi fényképektől
A szobámban alvótól
Az ifjúélményektől
Nem akarok félni magánytól,
Eltűnődő csendtől,
Az erő hulló hajától,
Foszladozó testtől,
Hogy majd lepergek az életről
Hogy más is lepereg
Hogy védtelen lesz az évektől
Az is, akit szeretek
Nem akarok félni attól sem,
Hogy majd elvesznek nevek
És hogy van halál, attól sem,
Hiszen Istenhez vezet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
