A gonosz

Én vagyok a méreg a mákony
A bódító abszint és a
Gonosz kéj
A piszkos a sötét ami hiteget
És elföldel benneteket
A  tükör másik oldalán
A homályos kép
Amit akkor lász ha
Ha hívogat az éj.
Beszívsz és megfolytlak
Mint a cigaretta füst.
Ha nem követsz éngem
Becsaplak!
Addig amíg készen nem
Állsz félni fogsz tólem
De eljövök majd ha hívsz
És ha a nap lemegy.
Láncold hát le szelíd lelked
Mert elragadom valód és
Gyönge tested.
Elemésztem vágyaid és
Álmaid.
Elveszem mindened,
Nyomorultá teszlek
Megalázlak minden percben és
Engem látsz majd
Minden testben.
Engem okolsz majd minden félelmedért
Az én nevem suttogod
Ha késő este felriadsz rettegve.


Én pedig zokogni fogok
Mert szánlak benneteket
Embereket.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Georgikon,
Kötetben: Halál, Élet, Szerelem