Bibliások

I.

Kereszt kopik a hátamon, mállik a szálka.
Biblia pauperum.
Könnyül a lépés, csúszik a fa.
Biblia pauperum.
Nem tudom honnan, nem tudom hova.
Allelujákkal bélelt szorongás.
Szétesik. Elesem. Várj, felkelek.
Biblia pauperum.
Poros az arcom, töröld le naptól
Láthatatlan asszony, töröld le s
Ne hagyj el, ne hagyj el ha arcom nem lesz
Rongyaid dísze.


II.

Babilonom egy szoba, falai hófehérek és gyengék.
Innen nem vezetett ki senki senkit, elengedték
Az összest ki futni vágyott. Őt én magam.
Emlékszem nem nézett vissza, csak ment
Fel a hegyre ahonnan egy parancsolatot
Se mondott soha, senki.
- Kinek kellek, nem kell, ki kell, nem kellek neki.
Így gondolkodtam, ahogy néztem utána
Ahogy néztem botladozó futását a hegyre
Melyről –tudtam- megcsalatva tér meg.
Két kőtáblányi súly nyomja majd szívét,
Egy a mulasztás terhe, egy a jövő bizonytalansága lesz.
S mire megtér, kellek majd neki, de Ő addigra
nem kell már nekem. Búcsúzó köszöntésből
Így válnak majd köszöntő búcsúvá ölelésem
Táruló karjai.
Az okot tudakolja s én tovább tárom a karom.
- Biblia pauperum. Elbuktuk angyalom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.