Itt egy vers
Ez az első versszak:
Olvasd az első sort,
aztán a másodikat,
nézd, ez a harmadik,
és máris itt a negyedik.
Miközben ezt írom,
inkább tengeren siklanék
mint egy lapos kavics.
Kínomban, hogy ezt elmondjam
szénakazlakat gyújtok pipámban,
házakat veszek a számba,
karjaimat, mint jó lovakat befogom,
körmeimmel
arcomat végigszántom.
Miért csúsztam szét?
az idő megindult mint
egy varázsszőnyeg –
halkopoltyúk ezüstmámorában
zúgó vizeket kérdezgetek.
Mit kérdezzek?
Itt állok.
Hazamegyek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
