a csapda
szinte már
enerváltan ácsorog
azt sem érzi, hogy a térdei
rogyadoznak a talpai alatt
készűl összedölni a világ
rezignált pillantásokat vet előre
a nyakát nem tudja mozzdítani
a fáradtságtól. ugyanarra a pontra
kénytelen meredni
öszíntén szólva hidegen hagyja
nézi a sivárságot maga előtt
antennái rezzdűlnek csak
meg, amikor belépek a konyhába
a légmozgás, ismeretlen
mollekulákat kavarnak rá
ahogy lehajolok, hogy benézzek
a légypapiros csótánycsapdába
történt-e változás
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
