Álmunkat szövik
Álmunkat szövik titkos erők:
"Alszik mindenki!" - suttogják
Szeretetlen szeretők,
Mormolják örök rabszolgák.
Álmunkat törik titkos kezek:
Lopott félórák, elbicsakló csókok,
Néma ködbe fúló fegyverek,
Suta ölelésbe merülő bókok.
Álmunkat színezi mártíroknak vére,
Elköltözött, néma szemtanúk,
Égről lecsüngő kezeik hamis ígérete,
Váratlan ránk vágódó vasajtók.
Álmunkat pusztítják elaggott hajnalok,
Borízű napsugarak fénye a zsákutcákon,
Idegentestek felé hajtó hajlamok,
Fehér zászló néma lengése
a hamuvá égett románcokon.
Álmunkat álmodják tovább
Rejtélyes világok: a sikongó mélység;
Torkába ha nézel, hallhatod sóhaját:
- Embernek születni a legnagyobb vétség...
*
(Hiába észlel a szem, ha nem lát,
Nem láthatja már a csodát;
És markolhat a kéz, ha nem érez,
Ha nincsen pajzs, ami felvértez.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
