Kálmánnal sokszor volt olyan


Kálmánnal sokszor volt olyan,
mitismondjak csak, élményem,
hogy vitatkozunk komolyan
metrók szemrontó fényében -
na meg hosszan is, ha ráért
(most ne menjünk bele miről),
hisz magáért a vitáért
is készséggel, amíg kidől
egyikünk, vagy egy oszlop
épp ránk, ez volt valószínűbb,
körülöttünk tömeg mozgott,
lüktetett a tavaszi nyűg.
Két fakó arcú hologram
örült a másiknak, hogy van.
Cúgban ültünk, minek ez és
mért odalenn, franc se tudja,
csikkek közé, avas húgyba
vitt a belefeledkezés.
Kaland volt, de sose munka,
bár szavakon mentünk ölre,
éjjel aztán beszálltunk a
napot záró metrózöldbe…
A közénk rekedt csöndtetem
elnémít, ha megcsöngetem.
Mondd, mi van veled? Semmi. -Semmi.
Sietünk egymásról letenni.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.