Úgy is sok, így is kevés
Becsszó, nem veszek el belőle, és nem
teszek hozzá -- ehhez?! -- semennyit. Úgy is
sok, így is kevés. Csak az atyaúris-
ten a tudója -- legalábbis én nem --,
hogy eshetett meg. Tény, hogy fölszedett,
mire én -- hát szóval hogy is nevezzem? --
bizalmam az ágyban beléhelyeztem.
A teste azt hazudta, hogy szeret.
(Övé a szerva, övé a gyalázat.)
S mert -- úgy éljek -- nem tudtam nem bedőlni,
ad libitum képzelhető a többi...
Került elő a vodka, jött a bánat,
hogy szerelme csak egy körre futotta.
Ez is futott még. Jött más nő azóta.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
