IGAZÁN SZERETNI

Miért van üresség a sebzett lelkemben?
Mert akit oly mélyen ,önzetlenül szerettem
mikor rá vágyom nincsen mellettem,
de tudom,hogy öt soha nem felejtem!
Mélyek a sebek,tán be sem gyógyúlnak,
mert szemeid rám már rég nem ragyognak.
Elmentél mintha sosem szerettél volna
és nem fogadtál volna szerlmet térdre omolva.
Mint ártatlan gyerekek úgy játszadoztunk
nem érdekelt senki,mi szabadon szárnyaltunk,
messze tájakon járva a szerelem tavába úsztunk.
Mindenki irigyelte felhötlen,virágzó szerelmünk
és mi megfogadtuk,hogy széttörni nem engedjük,
bármi is történik mi összetartozunk
egymással szembe mindig öszinték maradunk!
Te voltál az ki kilépett a sorból,
én maradtam szinte félholtan a fájdalomtól.
Keresem a pillanatot mikor tán hibáztam
és rügyezö szerelmünkre túl keveset vigyáztam.
De hiába örlödök,nem találok választ
a tehetetlenség nap mind nap lebénít,eláraszt.
Hallom lépteidet,hangod fülembe zengve szól
de halk kérdéseimre senki nem válaszol.
Így telnek az évek,én egy alvajáró vagyok,
megszoktam a magányt,már csak néha zokogok.
Lassan ébredezek,tompulnak az álmok
felfogtam,hogy tereád mindhiába várok.
Aztán mikor már megtanultam újra nevetni,
és kész vagyok megint öszintén szeretni
akkor egy jeges,téli vasárnap délelött
itt állsz büntudatos arcal a ház elött.
Vonzeröd a régi,lever a lábamról
és mikor erös kezed ismerösen átkarol
akkor elfelejtem a rengeteg fájdalmat
és megszegem a tett fogadalmat
kitárom az ajtót és a szívem is egyben,
mert hinni akarok a nagy szerelemben.
És tudom,érzem,hogy hiába szenvedtem
csak te vagy kit mindig halálosan szerettem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.