Vágy
Fáj
Még fáj a szív
Fél
S egyre hív
Hatolj át ma a csatornába
A bezárt kapun a kloákába
Oda törj fel, ahol az örömöt várod
Pengével símogasd a bélsárban fürdő
köldökárkot
Vágd szét a húst, köldöktöl a vállig
S a szív, mely eddig rád várt, most
pihenésre vágyik
Lüktet a testben, mint rím a versben
Hangulatot áraszt, de már fáraszt
A pumpaként törekvő, emléktemető
Kifordul minden, mi eddig benn volt
A pocakos idő megreked s ha eddig rend volt
Most végképp tönkrement a műszer, mely jelezte
S Ő maga sem tudja, hogy a számlát ki rendezte
Mert hirtelen megszűnt minden kérelem
-Mi történt?- kérdi az értelem
Bár itt már nem segít a véletlen
S próbálom megtudni:
Hogy folytatódik majd az életem?
Dalol, mint madár
A szív azon pontján
Melyen a fájdalom már
Tovaszáll?
Akár kertben
Fecskefészekben
Trillázó madarakra szabott jellem
Ahogy körbelengik szenvtelen személyét
Az időnek ennyi is elég
Hogy újra
Rátaláljon egy középszerű kiútra
S ha pocakjától megszabadul
Akkor valami alul
Végleg felszabadul
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.