Emberek az esõben

Egy kisfiú áll
Az anyjára vár
Elveszett.
Keservesen sír
az esővel
Ennyi, mit kibír
Emberek az esőben

Egy szajha ázik
és nagyon fázik
Megverték.
Megalázva lép
az esőbe
Fáj e szürke kép
Emberek az esőben

Áll két szerelmes
ruhájuk nedves
Eláztak.
Veszély érkezik
az esőben
S egymást ölelik
Emberek az esőben

Áll egy házaspár
nem ég szívük már
Csak áznak.
Reményük nincsen
az esőben
S tán kiút sincsen
Emberek az esőben

Cammog a munkás
arca borostás.
Vállán súly.
Kullog fáradtan
az esőben
Álmát feladta.
Emberek az esőben

Egy koldus ül le
nyirkos lépcsőre
Éhezik.
Üresen átnéz
a záporon
s Nyugovóra tér
Emberek az esőben

Egy öreg botlik
s tócsába esik
Nem mozdul.
Felnéz még egyszer
a felhőkre
s elalszik örökre.
Majd tovaszáll az esővel…

Emberek az esőben.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.