Kisírt szemek

Voltatok ti régi barátok...
Most egyre messzebb gyerekkorom.
Víz alól jön telefonhívásotok.

Tükörbe néztem, mit adott
anyám, apám. Testem.
Fogyhatatlan kín.
Lilák a körmeim, hideg van.
Játszik a tél, nincs meleg pulóverem.
A kávéház üres, esik a hó.
Meddig...

Kisírt szemek.
Mocskos testemen sósak a könnyeid.
Nem nézek többé tükörbe.
A keresztvíz szentesít, apám
neve múltamhoz kapocs.

Reggel sárba lépek.
Cipôm mocskos, visszanézek.
Forgunk, zuhanunk,
este megint a hírek.

Csókok és reszketés.
Nehéz aranygyűrű, pokoli aranykor.
Zárak, a kulcskarikán egyre több a kulcs.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.