Fehérben

A kórházat még mindig
érzi a testében.
A színek és a szagok
a gyulladás ízével közösülnek.
A korán- kelés gyötrelmei,
a nyirkosan végződő hajnalok,
még mindig szorítják.
Kellemetlenné aljasult a tükörképe
a szocreálos műanyag zsebtükörben.
Smink kellene, mint a nőknek,
hogy újra legyenek kontúrjai.
Nincs szája, nincs szeme, nincs orra.
Nincs semmije, vagy csak alig.
Nincs ruhája, csak pizsamája:
amit már végleg meggyűlölt.
Az izzadság- rohamokban pedig
lepedőbe gyűrve
a csuklóját harapja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.