Erdész élete erdejének szélén

Levetkőztet a bősz ősz,
Te nyírből és
Nyárból álló fák kertje,
Ahogy ködruhádból,
S koronádból
Kivedlesz.
Az avar hamar
A lábam előtt hever,
S a talpam alatt
Törmelékké lesz.

Ezer termésem,
Miket neveltem,
Ameddig Neked szentelt,
S eltelt
Életem ért,
Most egy percet nem szánsz rám,
Galád világ, szolgád
Semmi többet se kért.

Lám,
Kérgesen rakódott rám
A múlt,
S fújt visszavonulást,
Szólítva elfásult testemet.
Kezem teszem bőrödre,
Kérve, hogy fogadd örökbe,
Föld anya,
E visszatért gyermeket.

2006. október






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.