Valami nagy dolog

Mintha készülne valami...
A szűk lámpafényt
szomjas aszfalt nyeli el,
nyugtalan, sűrű,
és egyre öblösebb,
a mély sötét.

Mintha készülne valami...

Az út menti fűre
éles tücsökzaj feszül,
és pattan
cipőm alól a kavics,
messze gurul,
aztán némán leül.

Mögötte halk moraj dobog,
mintha készülne
valami nagy dolog.
Néznek rám a sötét ablakok,
és a fák lombja felémszisszen.
Jegyeket formázó csillagok!
Mind tudjátok, igaz?

Valami készül ott a sötétben,
csak olyan nagy, hogy nem látható,
de kevés vagyok, hogy megértsem,
Én,a másodpercben számlálható.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.