| KIEMELT AJÁNLATUNK | ![](/images/boxheadend_bordo.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| Új maradandokkok | ![](/images/boxheadend_kek.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| FRISS FÓRUMOK | ![](/images/boxheadend_bordo.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| FRISS NAPLÓK | ![](/images/boxheadend_bordo.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| VERSKERESő | ![](/images/boxheadend_zold.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| SZERZőKERESő | ![](/images/boxheadend_zold.gif) |
![](/images/spacer.gif)
| FÓRUMKERESő | ![](/images/boxheadend_zold.gif) |
![](/images/spacer.gif)
|
Bertalan Gyula
Indián dallamok 1.
Lágyan csapódik
ereimbe hegyek
közt simuló
dallamok hangja,
benszülött lehelet
jajjgat sípokat,
nyugalma fáj,
és a táj megérint,
látom könnyezni
századok koptatta
húrokat.
Ritmusok fakadnak,
felcsapódnak,
merülnek vissza
tófenékre,
vibráló csend
örvényt kavar,
tágul a hold,
szűkül az ég,
lópata dong
hírt döngető
dobok ütemére.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|
|