Indián dallamok 1.

Lágyan csapódik
ereimbe hegyek
közt simuló
dallamok hangja,
benszülött lehelet
jajjgat sípokat,
nyugalma fáj,
és a táj megérint,
látom könnyezni
századok koptatta
húrokat.
Ritmusok fakadnak,
felcsapódnak,
merülnek vissza
tófenékre,
vibráló csend
örvényt kavar,
tágul a hold,
szűkül az ég,
lópata dong
hírt döngető
dobok ütemére.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.