D úr, azt hiszem, szerelmes (I.)

I.

D úr sír.
D úr zokog.
D úr a párna fodraiba temeti arcát.
Szemei kis félholdfoltokat hagynak a vásznon.
A párna tollai csatakosan-szomorúan bújnak egymáshoz.
D úr az ágy szélén ül, térdére könyökölve,
zsebkendője után nyúl.
A kendő riadtan csapkod, fél, mert D úr
ki fogja őt dobni.
A kendőre hímzett monogramm felfeslik.
D úr a kandallóba dobja a holt anyagot.
D úr szipákol, végigfésüli arcát tenyerével, sóhajt.
D úr szeme ezért vörös, amikor kilép a szobából,
nem néz rám.
Tubákot vesz elő.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.