Készülõdés a Reform-bálra


/Melocco Miklósnak ajánlom ,
   aki már egyszer – igazolásul
    -lemásolta úgyis./


Alkalmatlan időben érkezett megint,
konok szokás szerint bejelentetlenül,
se ordonánc, se előreküldött névjegy, se sürgöny.
Borotválatlan is volt, mólés, ingerült.

Tizenhét percig feszengett egy konyhaszéken,
amely idő alatt egy ómódi,
két részből álló, fekete nyers-selyem
csokornyakkendő hajtogatása zajlott:
lento, agitativo, furioso.

A konyhakőre hajított műszivacs ülő-
párnához vasalni hajló, nyúlánk,
estélyi ruhás feleség mozdulata
Afrikát idézte.
(Oda is mért áldozott
még józan éveket?)

Egy középtávfutó érkezett eközben.
Ő kijjebb mozdult a hokedlival,
hogy az a belső körön könnyebben...
Nem csoda, hogy a csuma, a csízió, a
csokor-költemény sehogyse bírt eszményi lenni, sőt.

Bekövetkezett vala a bé...meg,
a ká, pont, annya, a sutbahajitás.
Megbíráltatott kemény szavakkal a bál,
a bálba való menés,
a gyűrött hátú ing. –De hát a
háta
úgyse látszik!-mentegetőzött, hiába,
afrikai hévvel a már nem vasaló asszony.
Elfogyott egy sovány és túl magas pohárból
egy elég egérszagú pohár bor.
Szavak ufói csúszdogáltak
a konyha légterében. Egy pillanatra
feltűnt a négerasszony
módra vasaló báli dáma
leányutódja is, a távfutóval,
ki az ünnep-éjen
gyermekőrzésre visszafogadtatott.

Ők puszikat adtak, kaptak. A hivatlan
vendégh/ sic!/, aki voltam, vette a búcsuját.
Talán esett baráti csók is; valami
motyogás még megintcsak Afrikáról,
ahonnan az ismeretség származott.( Kheopsz
csúcsára mászni egy üveg Tanító
után, napfelkeltekor...). Ellenben
több bálba mégse mentem
abban a farsangi menetben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.