Nincs hazatérés többé
Mikor útra keltem, még nem tudtam,
hogy ez volt az utlsó utam.
Nem térek hozzátok vissza, többé soha,
hogy sorsom velem íly mostoha.
Hisz még fiatal vayok, élni akartam még,
ez a szörnyű baleset miért pont engem ért?
Ámokfutók áldozata lette Én,
kik felelőssé váltak rövid életemért.
Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom,
fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom.
Nincs már alkalmam megköszönni nekte,
azt a sok jót, mérhetetlen szereteteket.
Ne búsuljatok, Nekem már nem fáj semmi,
Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni.
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,
szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Délinfó, 2006.02.28
