Kérdõjelek

Még nincs neve
              még nem tudom
de torkig metsző
              fájdalom
hasít belém
              valahányszor
kevés vagyok
              s szinte fázol
mellettem és
              másról beszélsz
lappang bennem
              parányi félsz
mint apró csomó
              hangtalan jel
mire az ember
              későn figyel
ügyetlen és
              oly tétova
mozdulataim
              halk sora
nem ébreszt
              benned társakat
figyelmed máris
              szétszalad
az óra ütését
              számolom
magamat némán
              vádolom
hogy hol és mit is
              kellene másképp
hisz minden perc
              lehetne ajándék
ha más utakra
              nem hajtana
a megfelelés
              démona
ha mosoly mögött
              a valóságot
meglátnád
              a hazugságot --


-- de nincsenek
              még válaszok
minden nap
              csak újabb ok
hogy féltsem
              magam
s féltselek:

szemedben
              éber
              kérdőjelek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.