A gép fiai III - Változás

Sokszor gondolkozom azon,
lehet-e kódolni az érzést?
Lezárni s feltüntetni a dobozon
meddig jó és mire.
Hogy te, aki felteszed a kérdést,
válogathass kedvedre.

Hisz betűkben beszélünk
és nullákban hallgatunk.
Vesszővel kacsint szemünk
és megfullad az érzés, a szó,
mert nem jár hozzá a karunk,a lábunk,
mindenünk. Csak egy konzervnyitó.

Egy klikk, egy pillanat
s odaér a csomagom.
Van benne minden, mi a nap alatt
található, összegyüjtve.
Mondva: csak neked adom.
Talán a szerelem is bele sűrítve.

Jobb, ha nem bontod ki,
porból van az egész.
Megtanultam, ezt mutatta mindenki,
hogy csináljak semmiből csillagot.
Vakít, így nem tudod merre mész
és nem kelti fel a napot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.