Szerelem



Míg nem ismertelek, nem tudtam, milyen is az igaz szerelem.
Mi lehet az az érzés, mely felülkerekedik mindenen.
Minden gondolatom felülbírálja, s helyemet sehol se lelem.
Mintha egy varázslat alól oldozódtam volna fel.

Ez a szikra, melyet kipattintottál belőlem
a szerelem érzését gyújtotta meg bennem.
S a valóság, mely most Te vagy, itt előttem!
Mennyire más ez az érzés, eddig nem volt ilyen!

Ezt nem gondoltam volna, csak így, egy pillanat alatt,
másként dobbant meg a szívem, mikor megláttalak.
Azon kapom magam, hogy rólad álmodozom,
találkoznék véled, erre vágyakozom.

Nem érdekel semmi és senki, csak Te,
testem-lelkem vágyik közelségedre.
Most már érzem, Te vagy, akiért érdemes élnem,
megtaláltuk egymást e nagy földkerekségen.

Ez történt vajon veled is szíved kis zugában?
Van-e helyem életed mindennapjában?
A belső sugarunk választott helyettünk,
hogy szívünk szerelmét egymásban megleltük.

Mi ragadott meg benned? Talán a szemed!
Huncutul mosolygott, hang nélkül is beszélgetett.
Mint egy áramütés, úgy érintettél meg,
átfutott rajtam minden rezdülésed.

Nem tudok már nélküled élni!
Nem akarok, csak veled élni!
Amíg élsz, csak addig élni!
Közös életünket szerelemmel élni!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.