Talajlakók
taposott utak alatt születtek
és dübörgésbe fakultak hamar
az ártatlan lények
vakfehér mazsolái a földnek
terméketlen magvai a feltört újrakövezett létnek
e zúzalékrágó nemzedék álma lobog fenn
napfény mentőkocsi-vijjogás
koppanó cipősarok csákánycsattanás
bábok még de hullanak a pólyából
ha pöccint fölöttük a félelem ujja
leriadnak mélyülő tudatukra
mely nem elvont csak test csupa ránc
leébrednek a dermedt-kék agyagig
hol életjel a vonaglás
és kagylóhéjrepeszek metszik a húst
és a vér nem vér
csak halványrőt derengése a pokolnak
mely átüt mindenen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Tiszatáj, 1992. 06.
