Õrzöm az álmodat
/Unokámnak/
Arca selymes, párnába bújt
Csoda-szép,nyíló virágszirom
Szeme kékjét könny oldja fel
Nem tudja, nevessen vagy sírjon
Szájában cumi, meg-megrezdül
Pilláin mázsás súlyt emelget
Fürtjei kalászát ringatja
Hullámzó búzatengereknek
Összegyűrt kendőt szorongat
Elcsendesedik piciny ajka
Testét lélegzete emeli
Lábacskáit kitakarja
Óriás nyulak, medvék s kutyák
Ugrásra készek, hogy megvédjék
Már várják mennybéli kikötők
Az álmok rózsa-mellvédjén
Így alszik, lebeg,kósza felhők
Között,-s a gondolat elragad
Itt hagy félbemaradt mesékben
S őrzöm,-emlékeimben,- magam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
