Mély szerelem
Tiédbe akasztom saját szívem,
Karmos közelség kell nekünk,
Orrunk selyme egészen összeér,
Mikor mosolyra vetkezünk,
Kalandra indulnak bátor ujjak,
Végig már ismert tájakon,
Nincs-gondolat papírba tekerve
Az élet, és a „fáj nagyon”,
Az ágy ringatja, amit ott hagytunk,
Húsban felejtett tegnapot,
Fölöttünk lebegve örvénylünk csak…
S testünk egészen jóllakott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
