feszület

Emlékrések
szárnyaló sas
sík vidéken
síkok metszik egymást
síkban csík
a csíkban
pont
fókuszált
tudatom
vakon
csapong
csapongva
kong
az ürességtől

nemrég születtem
most árkom ásom
szélesen vagyok
vagyok
vagyok
elhatárolt falak
közt de szemtelen
énem által építettem
fültelen
a csöndbeszédre

csont a fal
vagy hús a fal
vagy hang a fal
a börtönöm
vagy idegducok
csintalankodása
csupán magamképzetem?

lélek! lélek!
félek! félek!
oda ki - oda ki
odakint a varázskantár
elszakad-é
elpörög-é
a színtudat?
kék zselétestén
a reszketeg
babrál memoárjában
réveteg
s nincs megismételhetetlen
talán.

Ideg tompán elvakítja
rabszolgául eldugott
haloványát a nincstelennek
így gazdagnak hazudott
véghatárok élein
pattog a sarkán
szüntelen

míg elszakad.

elszakad?

kígúvad-é
vagy
csak tüzén
elparázslik
a torzulás?

vagy mint ablakok alatt
a képzelt vakolat
ott leledz és vak ujja
mered csak értetlen a végtelenre,
s majd mint levágott öntudat
védtelen a föld mélyén
mint megunt kutyák
elrohad?

Kigúvad az érzetekre,
kábítva a kín-gyönyörtől
majd ruhát ledobva
végtelen feszül?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.