A FÉRFIKOR KERTJE hát ilyen
Vízaknára lép a dérbe
Szaladó virágágyás
A fűszálak előtt megreped
És elpirul csörtetésébe
Megfáradt járda
A taliga falnak döntve
Sutba szuszog a fejsze
Ölelkező éle és nyele
Csak a kertközepi kisfán
A garzon madáretető
Beszél könyörületről
S a gőzölgő tea mögül
A férfikor kertje így üdvözül:
Herceg, de rég láttalak!
