Kannibál ég

Az ég csak folyton szürke
alga-ritmust játszik a hullám
az örök-eső áztatta álmok-hullán.
De fő a látszat. Mosolymáz alatt
fáz-lapra jegyzem sebzetten
mitől ráz a hideg. Ridegösszeroppanás
határán a határőr vízumot kér
Már oda sem szabad a bejárás?
A bolondokházán, ócska, szürke táblán
a felirat: betelt a pohár. Cseppenként
folyt lassan üregébe,
hogy az embernek véletlen se jusson eszébe
menekülni. Így kell az életfogytiglanunkat
leülni. De fő a látszat.
Pedig csak alágyújtottam, hogy kicsit forrjon.
Lefedtem a valóval,
míg tárgyaltam a feljebbvalóval.
Mindent felégetni akartam, s nem vettem észre
a tűz már régen ég alattam.
Bennem pedig csak kialszik
S felettem a szürke ég mindent befed
az életfogytig letöltendő szürke életet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.