Végítélet elõtt

Ötvenkilenc év vállamon
Mindegyik percét vállalom
Belém ívódott mind,s bölcsőtől a sírig
Mit rám mér kegyként még a sors
Nem leszek azért sem adós
Sem mások cselédje, napfényért cserébe
Nem kértem könyörületet
Áldást sem, zokszót sem ejtett
Soha ki az ajkam, tűrtem, nem lázadtam
Örültem tavasznak, nyárnak
Fagyban nyíló hóvirágnak
S fájt, ha bánat dermedt kővé a szemekben
Tiszta szavakat kerestem
Akkor is, ha bűnbe estem
Ha magamra hagytak az árúló fattyak
Hittem, hogy jobb idők jönnek
S romok közt is virág nőhet
S követni fog az majd, aki ma megtagad
Mégis annyi csalódás ért
A szóért, a hallgatásért
Hogy kimondhassam azt, hogy ki gaz, s ki igaz
Lelki békét csak az adott
Tudtam mindég, hogy ki vagyok
S mivé lennék végül megtörve hit nélkül
Mirre mennék önmagammal
Napfény nélkül nincsen hajnal
A vak sötétségben nincsen ébredés sem
Az ősi vér szült új erőt
Talpon maradni más előtt
Ha föld indul, s ég zeng, az még nem a végzet
Fizetnem kellett mindenért
Vakságomért és hitemért
Az rót rám birságot,aki meg is áldott
Gonosztevő mégsem lettem
Arattam, mert elvetettem
Amit bennem érlelt vajúdva az élet
Hegycsúcsra fel nem jutottam
De vágytam rá, s elindultam
Az ébredő fénnyel,hogy egyszer felérjek
A siker, s kudarc oly sokat
Egyengette a sorsomat
S vad meredékeit megjártam egyre mind
Nem bánom, hogy így alakult
Varázsszerként gyógyít a múlt
Hogyha útrakészen vele szembe nézek
S földig lerogyva, féltérdre
Megvallom, hogy miért éltem
Többet akartam adni, mint amit kaptam
S ha elítél az utókor
Régvolt bűneimért újból
Vagy felment,már könnyebb,elfogytak a könnyek
Mosolyok,intő vészjelek
S indulok, majd megérkezek
Tudom én is egyszer, hol áll a perc, s csend lesz


         2000 január 03








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.