Ima 1989
Adtad őt, Istenem, ne vedd el!
Boldogok vagyunk terheinkkel.
Annyi mindenre megtanított,
semmit el nem vett, ő csak adott.
Lakaton, mit ajkára tettél,
bénaságon, mit megengedtél,
szemevilágán, mi elveszett,
utat tört, s az hozzánkvezetett.
Hozott könnyet, mosolyt és reményt,
a türelmet plántálta belénk,
tudom, megvan már néki a hely,
és számunkra telve e kehely,
fenékig ürítjük, hogyha kell...
Te adtad őt, ...kérlek, ne vedd el!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
