Csak ennyi

A múlt zavarosba úszott,
És süllyed a fojtó sárban,
Amíg én nevetve őrzöm
Amit sírtam, amit vágytam.

Nézem, de nem is látom,
Mint veszik el, mi voltam,
Dacos mosollyal ajkamon
Fizetem meg, mit elloptam.

Az álmokat, a könnyeket,
A becsapott barátokat,
A kitartást, a vak hitet,
A felrúgott szabályokat.

Csak állok, nem remeg szívem,
Mely testetlen lapul valahol,
Ékszerdobozban dobog még,
Nyúl utánam, veszettül karmol.

Hideg, szkeptikus tekintettel
Nézem picit: már idegen.
Gusztustalan kis húscafat,
Oly véres és oly eleven.

Ennyi lenne a lélek?..
Könnyedén hajítom el…
Nem fog már hiányozni:
Az utolsó cigit szívtam el…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.