Probléma

Néha attól félek,
hogy azalatt, míg hazafele menve,
éjszaka egyet
dobban a vízcsepp
homlokomon,
s gondterhelt ráncain lépcsőzgetve
lefelé szemüregembe,
fejembe betekintve
lemossa fekete festékemet,
sós, szürke csíkot rajzolva,
fehér görbe arcomra,
Addig oly sokat igyekszem, hogy jó legyek,
Hogy mire az felhevülve
Nyakamat lehűtve
Eléri melleim közét csiklandósan,
Addigra elmúlik az élet,
És még jó sem voltam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.