Szép, új világ
Langyos szürke maszlag vesz körül,
Elzár az élettől védelmet ígérve!
Nekem közömbös, ha valaki sír, ha örül,
Örök melankóliára vagyok ítélve.
Néha még megpróbálok levegőt venni,
Hátha felszakad a tüdőm, és ordíthatok végre,
De aztán rájövök, hogy az ötletet el kell vetni,
És vegetálok tovább pislogva-félve…
Pedig szeretném érezni az érzéketlenséget!
Az avar alól a friss aszfalt szagát!
Meglátni az ocsmányban a gyönyörűséget!
Rettegve kívánni a halált!
Csak lebegek hát a lét bénító kínjában,
És tapogatom a lombikom falát,
- Mondjuk - tényleg azt adta, amit vártam,
Ez az antik-posztmodern világ…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
