A távozó





A test fölött megállt
a lélek és lenézett.
Körbelengte a könnyes arcokat,
már szenvedés nélkül,
szabadon érzett,
sorban átölelte a gyászolókat.

Meglebbent a függöny
a zárt ablakon csendben,
megrebbent egy picit a gyertyaláng,
és ott a jajduló
halk lehelletben
a ravatalra hullott a "Miatyánk..."

Dimenziók között
lebegve nem ismert kínt,
mint idegent nézte porhüvelyét,
egy gyermek még látta,
ahogy a magasból int,
majd elnyeli őt az örök messzeség.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.