Hívójelet

A Nap bejön reggel,
összecsíkozza a szobát,
persze én nem látom,
csak egy pillanatra nyit a szem,
de még minden derékszögben áll, pedig
tegnap nem így hagytam itt.
Visszacsukni a szemet,
átfordulni a jobb oldalra,
kezeket benyomni a párna alá,
lábakat felhúzni hasig,
és összegömbölyödve felgurulni az űrbe,
egy utolsó, ötperces kalandra,
mielőtt még a földi bázis
elindítaná a hívójelet, hogy:
pity-pity-pity-pity,
és ugyanez sokszor,
jelezve, hogy fél hét van,
és a nap már összecsíkozta a szobát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.