ha látom emlékeim vasalt páncélos padláskapuját feltárva
a frissen kongó lépcsőház napfényes emeleti fordulójának izzó bugyrában
az éteri ablakon innen és az erkélyszakadékon túl
ahol világ a világ
az udvar a kút és a folyósó rengetegben burjánzik nyughatatlanul
akkor az a múlt
egy tiszta színű bérház és a levert vakolat utáni por
