Újra

/ Osztálytalálkozónk emlékére /


Újra itt vagyunk,hol a remény, s a végzet
Rügyet fakasztott a búvó rózsatőnek
De jaj, a mosoly könny, a tűz puszta jég lett
Hömpölygő árja kél a fogyó időnek

Emlékszel? Ki volt? Mivé lett,ki itt sarjadt?
Ódon falak őrzik még a kis diákot?
Kit rend óvott, s vére lázadásra sarkallt
Gyermeki önzés vitte, mert többre vágyott

S kamasz- derűvel,bölcsen, vagy balgán ért be
Az tette EMBERRÉ mind,amihez értett
Ős szépsége a létnek bennük virágzik

Mert kinek fényt ad az ég, kinek meg szemet
Hogy érezzen, lásson, még él, küzd, és szeret
Csillagragyogástól,-napfogyatkozásig







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.