Élni, s halni
/Nagytarcsa 700 éve emlékezetére/
Mit adott azoknak a hon önmagából
Kiket a világra vajúdott itt e föld?
Egekig sarkalta .még vad tüzük lángolt
S ápolta őket az őszi sugárverőn
Dacolt a vésszel, s ha gyilkos háborúkban
Vérük hullott, csendben,jaj elsiratta mind
Hársfákat ültetet fel a templomdombra
Imába foglalta hősi halottait
De lelküket senki még le nem igázta
Ínség, kolera, és sok tébolyult század
Gerincét nem törte,sose hullott térdre
Verejtékéből vált FÖLDDÉ ez az ős rög
Kegyelmet sose kért,sohasem könyörgött
Megtanult itt e nép élni,s halni érte
2002 09 29
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
