Fel-fellobbanok
Fel-fellobbanok szemed kék tüzében
S megfáradt csillagként karomba zárlak
Hagyom,hogy mezei virágfüzérben
Tavaszt hozzon minden hajad szála
Néma vallomás a csend,a hallgatás
Kifullt a szó egy életnyi sorsban
A bókok fénykupolái csupa váz
De simogat könnyben és mosolyban
Nem tudom,hogy mióta szeretlek
Csak azt,milyen e végtelen varázs
Tenger-mélység,kozmikus magasság
Őrült bűvköre földi végzetemnek
Melyben léted megbékélt foglya vagyok
Akit csendben a foglár is itt hagyott
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
