Ítélj, és sújts


                                                "Senki sem szolgálhat két urat"
                                                                      / Máté.e.6:24 /



A félelem este hull rám
Ha levetem földi ruhám
S úgy állok eléd Uram
Mint a gyertya csontfehéren
Fogyó holdnál,rideg fényben
Bölcsőtől végig a sírig
Hogy minden tagom parázslik
S úgy rogyok eléd a földre
Mint megtört kőszirt a völgybe
Ha súlyától mélybe zuhan

Óh hány Urat kiszolgáltam
Kövek között kővé váltam
Sodródtam a jeges folyóval
Húsba vájt bélyeg testemen
Nem fedem el,nem szégyenlem
Ki voltam,ma is az vagyok
Láncra verten is szárnyalok
Bár gyötör a kín, s fáj a seb
Élni jobb, s a szív is könnyebb
Önmagamra vett béklyóval

S várom csendben,hogy megítéld
Vér, és verejték mennyit ért
S mivé lett óh jaj az álmom
Voltam csak egy kósza felleg
Csillagfénye melengetett
Fürtjeimet szél cibálta
Eső-verte vihar-ágra
S ha bennem a múlt felzokog
Könnyet ejteni nem fogok
Hogy ,ami szép volt ne fájjon

Csak azt féltem,hogy elenyész
Amit a szív őriz,s nem az ész
Ha évre,évek sulya hull
Tettem,amire volt erőm
S amíg volt, én jártam elől
Így sarkalt parancs,s értelem
Végig az egész életen
Embernek lenni,nem kevés
Szív nélkül öröm,s szenvedés
Mind elmúlik nyomtalanul

Sorsom jussát,ha rámszabod
Legyen meg az akaratod
Ha elébed állok Uram!
Ítélj,és sújts,ha vétkeztem
Hogy beleremegjen testem
Mikor eléd hullok a porba
Mint éji világod alkonya
Mert tudom,vezekelnem kell
De adj vígaszt,hogy lesz reggel
Akkor is ,ha végetér utam










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.