Kép

Vágtatnék mező füvén,
felnéznék az égre,
üvölteném torokból:
”Legyen végre béke!”

Szél tépné az ingemet,
alkony ölelne át,
hallgatnám a madárdalt,
a természet szavát.

Eső áztatná hajam,
tücsök ciripelne,
a földtől az égig ez
óriás festmény lenne.

Villám csapna belém ott,
meghalnék a mezőn,
boldog lennék, hogy nem egy
harctér a temetőm.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.