Egy arc...
Egy arc néz le rám csontfehéren
Kőtömbnyi grafitszemek
Porladnak múltunk foglyaként már
A vonások, erezetek
Holt kontúrok,fények,árnyak közt
Homlokodra hullt a hajad
Fut szőkén két tengerszemig
Ringatják vérbő ajkadat
Barázdát rót az idő vasa
Váltva rég-volt ecsetvonással
S elválasztja múltat,és jelent
Marad a kép, és élő mása
Selymes bőrödön halvány rózsák
Tört szirmai leperegnek
Tövist eresztett a zord idő
A velünk hulló leveleknek
Így élsz bennem ma ,eggyé válva
Vágy és valóság,-Ti ketten
S kereslek festett színek,s árnyak
Közt,hogy hová rejtettelek
2001 02 03
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.