Szócsokor - ünnepre
Hát itt volnánk, szelíd nap!
Reggeliznék belőled.
Az alkalmon kapva kap
És viháncol tetőled
A kisgyerek, ki mosolyát
Fojtja, félve felveszik.
Esőt sírok, pocsolyát:
Ebből élet termhetik.
Kistócsából szívemmel a
Miénk fogom látni,
Ízeddel teli szájamat a
Boldogságtól nagyra tátni!
Emberöltőnyi meleg-puha-bőr
Hajlékot melletted remélek.
Majd ha unokáid hangja szól:
Nagypapa! Olyan jó, hogy elérlek!
Virágcsokor végére szól
Két szív egy lélek
Szeretlek és poros szobám
Is megszeretett téged.
2000.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
