Félúton

                                                           Anyám emlékezetére,aki szorgalmazott
                                                           igyekezettel sarkalt,hogy szeresem a
                                                           verseket




Úgy születtek meg bennem a versek
Mint lövészárkokban  elesettek
Puskacsövéből hulló tűzeső
Jeltelen sírokra deresedő
Ölelkező odvas faszilánkok
Keresztek,mit a holt a holtnak ácsolt
Hamvadó csontok fölé a múltat
Ídéző bús felkiáltó jelnek

Csak én tudhatom,mennyit szenvedtem
Hogy sajdúlt fel minden sora bennem
Égetőn,mikor könny, és láz gyötört
Élő ágként a holt rózsatövön
Hogy kimondjam,még akkor is ,ha fáj
Fejfádra vésem versemet Anyám!
Szellemtestű hűs gyökérzetedbe
Hogy békére leljek majd ott veled

Félúton vagyok!Még ébredezem!
De tudom,hogy vársz, s én megérkezem
Hozzád,hogy végleg megtaláljalak
Ledobják köntösüket a szavak
Mécs lángja hív,hajnal fénye lobban
Viszel karodban a verssorokban
Csontfehér virágok közt,mint egykor
S életemet veled újra kezdem


     1997 02 15
        





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.