Majd leülünk ketten,ha lesz rá erőnk
Szembenézni a sorssal, és egymással
Gátlások nélkül pucérra vetkőzünk
Mint őszbehajszolt szél tépdesett hársak
Szemeink izzó parázsában földi
Dolgainkat elmossák majd a könnyek
Mert így élni viharra kárhoztatva
Égzengéssel,de nélküle sem könnyebb
