Hozz magadból...
Hozz magadból,egy szemernyit
Kínomra gyógyírt,ami enyhít
Hosszú az út,de rövid,ha várlak
S ajtót nyitok az éjszakában
Sóvár holddal, fénylő csillagokkal
Érkezel meg hozzám nagy titokban
Ne azt mérlegeld, milyen vége lesz
A fukar percnek fájó tétje ez
Nem mérhető világmindenséggel
Széthull,önmaga tüzétől ég el
Hozz magadból bármit,egy szemernyit
Vesd el bennem, s hagyd életre kelni
Elfogy a szó a megkővült csendben
Óceán vagy számban egy vízcseppben
Bújkál a hajnal még karomban vagy
Alkonyért kiáltok,addig maradj
Fényből,álomból,vágyból el ne tünj
Üld meg,mint völgyek ölét a füst
Meglopom az álmod,s a vágyadot
Szökött rab leszek az ágyadon
Könnyed,ha öntöz,a bú hegyomlás
Senki sem segít,velem nézz, hogy láss
Átkozz el,szidj,üss le egy csapással
Hogy holnapra újra megbocsássak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.