Virágok
/ Anyám emlékére/
Anyám virágokról álmodott
Mert szívében hordta a tavaszt
Hiába cibálta jeges szél
A hóba fult zörgő ágakat
S visított be az ablak résen
Friss ezüstje a morcos télnek
Benne rózsák mosolya nyílott
Mikor felébredt fagyban, télben
Szemében hozta reggel a fényt
Ágyunkhoz, ha kelteni kellett
Leverte rólunk a zuzmarát
Az álomba fagyott könnyeket
A nyikorgó ,öreg ágy is ébredt
Repült róla a hópihe had
Kereste a négy gyereklábat
A gyűrött nagykabátok alatt
Ki törődött ott téllel, faggyal
Hisz csillagszemét nap csókolta
Virágtestével fölénk hajolt
És összefogott egycsokorba
S csak mesélt,mitől szép a reggel
Ha friss hó hull a Körös-gátra
S mért nyílik ablakunkban Isten
Kristályba lehelt jégvirága
Hányszor gondolok ma is vissza
Ha fagy gyötör, vagy éget a láz
S szemembe hull az éj magánya
Vár a folyó, a tér, meg a ház
S bár süvölt a tél,hóvihar dúl
Anyám virágokról álmodik
Ő tudja csak a csillagok közt
Valahol mindég tavaszodik
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.