Nem hálátlanság



/Adriennek/


Nem hálátlanság, nem is közöny
Amit tettél, ez nem mondható
Nekem ugyanaz vagy, ki voltál
Tiszta lelkű, s fehér, mint a hó

Nem hűtlenségből hagytad veszni
Te ilyet nem tennél soha
Hisz úgy gyámolítottad őket
Mint fürtjeit szélben az orgona

Nem megvetés volt, nem is szégyen
Ezzel sem lehetsz vádolható
Büszkén néztél le rájuk mindég
Mint rejtelmes mélyére a tó

Hogy mégis elhagytad BABÁID!?
Ne fájjon. Ártatlan vagy! Vétlen!
Így forog az IDŐ kereke
Nő lettél! Csendben, észrevétlen

          2002 02 13





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.