Császármetszés

egy nyári reggel arra ébredtünk,
hogy fölvágták a hűtőgép hasát.
a konyha kövén ott hevert a szál
kolbász, amit pár napja vettünk,
és csak a kellő alkalmat vártuk, hogy
megehessük. kigondoltuk, miként
serceg körötte majd a napraforgó-
olaj, milyen finom lesz paprikás
krumplival, álmaink is róla szóltak
olykor, leheletvékony, titkon szelt
kolbászkarikák képe keringett
a mélytudatban szüntelen. most ott
feküdt, levét lecsorgatta az undok
melegben, úgy szennyezte be a csempét,
ahogy a létet fröcsköli a nemlét
savanyú tejjel folyvást. föl-fölzúgott
ezernyi püffedt légy, majd elrepültek,
a forróság viaszfehér szívébe
talán. valahogy föltakarítottunk,
némán, mert abban a fajta melegben
megbarnultak, megromlottak a szavak,
amint a szánkból napvilágra értek.
elenyésztek a csenevész miért?-ek.
éjszaka fölriadtam, lámpát gyújtottam.
a karodon, mint egy esetleges
leszállópályán, egy légy éppen kényszer-
leszállást végzett. másnap már nem értem

hozzád.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.